PÉNZES BETHEN – KISEMLŐSÖK A LAKÁSBAN 1997. AUGUSZTUS

TENGERIMALAC – CAVIA PORCELLUS
Mindenekelőtt „helyükre” kell tennünk ezeket az állatokat. A nevük ugyanis igencsak megtévesztő és szakszerűtlen, hiszen semmi közük sincs a disznófélékhez (Suidae), mivel ezek is rágcsálók.
A tengerimalacok az egerek és a szíriai aranyhörcsögök után a leggyakrabban tartott kisemlősök. Rendszertanilag a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, az ún. patás körmű rágcsálók (Cavidae) családjába soroljuk őket.
Perui ásatások alkalmával – különöse az Ancon településeken – az ottani inka sírokból több alkalommal kerültek elő épségben maradt, de már teljesen mumifikálódott tengerimalac-tetemek.
E leletek alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy azok az állatok átmenetet képeztek a vad és háziasított, és széltében-hosszában tenyésztett változat között.
A tengerimalacok vad őseit (Cavia cutleri) Dél-Amerikában, Peruban kell keresnünk, ahol tömegesen előfordulnak, közönségesek. Ezeknek a kitenyésztett változatai a nálunk is könnyen beszerezhető és háziasított tengerimalacok.
A vad tengerimalacok ősi lelőhelye a bozót, csalit, a cserjés vagy fátlan pusztaság. Búvóhelyül föld alatti üregeket vájnak maguknak. Tartózkodási helyük könnyen felismerhető, mert a föld felszínén kikoptatott, feltűnő járataik vannak.
Az első példányok még a XVI. században, holland hajósok révén kerültek Európába. Nem csoda. A gömböc testű állatok egy csapásra megnyerték a tengerészek tetszését éppen úgy, mint a perui őslakosokét, az inkákét, akik mint házi- és áldozati állatokat tartották őket. Őshazájukban ma is igen népszerűek, annál is inkább, mert húsuk igen ízletes, könnyen emészthető. A perui indián őslakosság háza táján úgyszólván mindenütt megtalálhatók. Szabadon járnak-kelnek a szegényes viskók körül, és eközben megehetik a tűzhelyek és étkezőhelyek körüli ételhulladékokat. Jelenlétüknek persze az indián gyerekek is örülnek, gyakran játszanak velük.
Amikor az első példányok kontinensünkre érkeztek, csak játék és szórakozás céljából tartották, főleg a gyerekek és a vásári „szerencsekártya-húzók”. Így az a kedves szokás, amely szerint a gyerekek tengerimalacokat kapnak ajándékba, immár több mint 400 éve múltra tekint vissza.
A tengerimalacokat csupán a múlt században kezdték gyógyászati és egyéb kísérletekhez felhasználni. Robert Koch a tuberkulózissal, Emil von Behring a diftériával kapcsolatos tudományos kísérleteihez használta fel ezeket az állatokat.
A kifejlett, ivarérett tengerimalacok testhossza 26-28 cm. Testük tömör szőrzettel fedet, csak a lábon és az ujjakon ritkul az állománya.
Főleg a szőrzet hosszúsága szerint megkülönböztetünk angol vagy rövid szőrű, abesszin vagy rózsás perui (amelynek szőre hosszú és selymes az egész testén) tengerimalacot. Leggyakrabban koromfekete, sárga, barna, fehér színeket találunk. A minták szerint van:
- holland mintás, ahol a fehér részt a színes résztől éles határokkal elkülönül, néhány színes szőr előfordulhat a fehér mezőben;
- a himalájás minta, ahol az egész testet fehér szőrzet borítja, az orr, a fül és a láb kivételével, ez utóbbiak feketék;
- a teknősmintázat, amikor sötét és barna foltok tarkítják a test minden részét, a szabadon lévő részek fehérek;
- tarka minta, ahol az állatokon sötét és barna foltok vegyesen tarkítják a szőrzetet, a fehér mezők közti határvonalak nem élesek, hanem elmosódottak.
A tengerimalacok mellső végtagjain – elég szokatlan módon – 4-4, a hátsókon 3-3 ujj található.
Testük hőmérséklete sem nevezhető átlagosnak, hiszen 37,8 és 39,5 (!) oC között változik. Légvételeinek száma 100-150 közötti percenként.
Egy-egy állatnak összesen 4 metsző- és 16 zápfoga van. Fogaik györkértelenek és mindvégig nőnek, éppen ezért rendszeres és arányos koptatásuk nélkülözhetetlen. A fogak folyamatos koptatásához gondoskodnunk kell kemény faágakról, magvakról, fogkoptatóról. Ha erről megfeledkezünk, fogaik előbb-utóbb annyira megnőnek, hogy végül kinőnek a szájukból. A megnőtt fogak – amelyek teljesen természetellenesek – akadályozzák a táplálkozást, és az állatok leromlásához, sőt súlyosabb esetben pusztulásukhoz is vezethetnek!
A tengerimalacoknak rendkívül érzékeny a szaglásuk, pl. a nitrobenzolból sokszor kisebb mennyiséget is képesek észlelni, mint mi emberek.
A hallásuk is kifinomultabb, mint az embereké. Ezt igazolja, hogy még a 33 000 Hz-es rezgéseket is könnyűszerrel felfogják!
Tenyésztésre csak a teljesen egészséges, jó erőnléti állapotban lévő állatokat válasszuk. A beteg életképtelen utókat fialó vagy nem ivarzó állatokat kíméletlenül selejtezzük ki.
Az, hogy milyen párosítást alkalmazunk, teljesen a rendelkezésünkre álló állománytól és a férőhelytől függ. Egy-egy hímre öt, tíz vagy akár huszonöt nőstény is számítható! A nőstények ivarzási időszaka 14-118 naponként visszatérően jelentkezik és 24 órán át tart.
A hímek 60, a nőstények más 35-40 napos korukban ivarérettekké válnak. Ettől függetlenül a nőstényeknek legalább 3-4 hónaposaknak kell lenniük ahhoz, hogy először befedezhetők legyenek. Sikeres párzás után a vemhességi idő elég sokáig, 60-80 napig tart, amely egyetlen utód esetén akár 72 napig is elhúzódhat. Ezzel szemben, ha sokat – 4-6 egyedet – fialnak (bár ez igencsak ritka), akkor mindössze 58-67 napig tart. Ha a vemhességi idő meghaladja a 74 napot, akkor az újszülöttek többnyire élettelenül jönnek a világra. Hasonló a helyzet, ha a normálisnál több – pl. 8-10 – utódot fial egy-egy anya. Ezeknek ugyanis nagy része gyenge, életképtelen lesz. A rendszeresen tenyésztésben tartott nőstények sokkal könnyebben párzanak, mint a hasonló korú, többé-kevésbé elzsírosodott, a tenyésztésből időről időre kihagyott társaik. Az újszülöttek közül a hímek néhány grammal nehezebbek, mint a nőstények.
A tengerimalacok nyitott szemmel jönnek a világra. Fogaik is már annyira fejlettek, hogy a szilárd táplálék elfogyasztására is alkalmasak. Az újszülöttek átlagos testtömege 40-80 g, de ha csak egy születik, az akár 100 g-os is lehet. 10 napos korukban 100, egy hónapos korukban 250 grammosak. 10-12 órával a fialás után a nőstények újból ivarzanak és párzanak.
A tengerimalacok 8-9 hónapos korukban teljesen kifejlettek. 5 éves koruktól termékenyülőképességük rohamosan csökken. Egy-egy nőstényre évi 3-4 fialást számíthatunk, ami átlagosan 10-12, maximálisan 18 utódnak felel meg.
A fiatalok 3 hétig szopnak, jóllehet eközben – mint már említettük – szilárd táplálékot is fogyasztanak, igaz csak korlátozott mértékben. Megfigyelések szerint először leghelyesebb a 2 hetes fiatal állatoknak szilárd, jó minőségű táplálékot adni. Később fokozatosan áttérhetünk a „szabványos” tengerimalac-táplálékok etetésére.
A fiatalok elválasztására 3 hét után kerüljön sor. Az elválasztással egy időben nemenként szét kell választani a kicsiket. A 3-4 hónapos, tenyésztésre is alkalmas állatok testtömege elérheti a 500 g-ot. Általános gyakorlat szerint a hímeket 4, a nőstényeket 2-3 éven keresztül tartják a tenyészetekben.
A tengerimalacok nagyszerű „terráriumi” állatok, mert mint látjuk, hosszú életűek. Átlagos életkoruk 7-8 év, de néha előfordul, hogy egyik-másik 15 éves, náluk szinte matuzsálemi kort is megér.
Táplálásuk szinte alig tér el az egerekétől és a patkányokétól. A lenyelt táplálék 1/2 – 1 óra múlva kezd kiürülni a gyomrukból, és 8 óra alatt teljesen megemésztődik. Mivel növényevő, beleik hosszúak, csupán a vastagbél 70-95 cm hosszú.
Az újszülött állatoknak érdekes szokásuk, hogy nem sokkal világrajövetelük után nyalogatni kezdik anyjuk végbelénél lévő bélsármaradványt. Ezt vélhetően ösztönösen teszik azért, hogy az emésztésükhöz oly fontos bélflórát minél előbb kialakítsák saját szervezetükben. Továbbá, hogy abból B12 –vitamin- szükségletüket fedezzék.
Az is jellemző sajátságuk, hogy több mérgező növény - mint pl. a nadragulya, a beléndek – nem hat rájuk mérgezően!
A tengerimalacok granulált patkánytáppal, zöld fűvel, szénával, zöldséggel, gyümölccsel, száraz kenyérrel, gabonamagvakkal táplálhatók. Táp helyett egy-egy kifejlett állatnak napi 10-20 g erőtakarmányt (búzát, árpát, zabot, zabpelyhet, kukoricát stb.), továbbá annyi zöldet adjunk, amennyit jó étvággyal elfogyaszt. Ha az állatok korlátlan mennyiségű zöldtakarmányhoz juthatnak, külön ivóvízre nincs szükségük, (de az utóbbi években az „állatvédők” nyomására itatásuk, a megfelelő zöldségekkel, gyümölcsökkel való etetés mellett is elterjedt lett, amit sajnos szegény állatkák veséje sokszor megsínyli). Amennyiben nem kapnak zöldeket napi rendszeresességgel gondoskodjunk tiszta ivóvízről, amit mindig nehéz, feldönthetetlen műkő vagy kerámiaedénybe, önitatóba öntsük.
A tengerimalacokat elegendő – télen-nyáron – egyszer etetni. Az el nem fogyasztott takarmányt másnaponta távolítsuk el.
Vannak, akik azt tartják róluk, hogy nem szobatiszták. Mások szerint férőhelyük egy bizonyos, kiválasztott részébe ürítenek, vizelnek, s ezt a szokásukat következetesen betartják, így értelemszerűen az a sarkot kell gyakran és alaposan tisztítani – alomcserével együtt -, amelyet „latrinának” használnak.
Elhelyezésükre – 2-3 állatra gondolva tökéletesen megfelel egy min: ½ m2 –es ketrec. Ahány állatot tartunk, annyi búvóhelyet létesítsünk. A férőhelyük aljára rakjunk forgácsot, pellet almot.
A tengerimalac a huzatos, hűvös, párás környezetet nem kedveli. Ott hamar megbetegszik, amit nehéz, máskor ziháló légzése is elárul. Ha megbetegszenek, rögvest helyezzük ketrecüket meleg, száraz helyre, és az állatokat itassuk langyos kamillateát. Emellett 2-10 percig sűrűre főzött kamillával „inhaláltassuk” őket: a férőhelyük közepére helyezzük a forró, gőzölő főzetet úgy , hogy fel ne dönthessék és bele ne mászhassanak. Ezután lakhelyüket egy törülközővel borítsuk be.
Az egyedül tartott állatok nappal sokat alszanak, és éjjel ébren vannak. Ha több tengerimalacot tartunk együtt, azok többnyire nappal vannak ébren és az est leszálltával térnek nyugvóra.
A tengerimalacokra jellemző, hogy kissé félénkek, félrehúzódó természetűek. Ha kézbe vesszük őket, nyugodtan, minden különösebb fészkelődés nélkül elviselik a simogatást. Nem harapós állatok. Ha megijednek, füttyentenek, síró, nyüszítő hangot adnak, és a legközelebbi sötét sarkok valamelyikébe iramodnak.
A szobában, lakásban szabadon bocsátott – és felügyelet nélkül hagyott – tengerimalacok könnyen megrághatják a szőnyegek, függönyök rojtjait.
Kedves állatok, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt ajánljuk őket.
PÉNZES BETHEN – KISEMLŐSÖK A LAKÁSBAN 1997. AUGUSZTUS